Mennyire félünk a tartósító- szerektől, ízfokozóktól?

Ha azt olvassuk a címkén, hogy E-500 nátrium-hidrogén-karbonát, vagy E-300, a legtöbben laborban előállított veszélyes kemikáliára gondolunk, pedig utóbbi maga a C-vitamin, az előbbi pedig a sütőpor. Számtalan tévhit és mítosz övezi az élelmiszerekben fellelhető adalékanyagokat, dacára annak, hogy sütés-főzés közben magunk is napi szinten használjuk őket. A magyar fogyasztók többségében bizalmatlanságot kelt az egyes élelmiszerek címkéjéről ismerős adalékanyagok hivatalos neve, holott a hétköznapokban különösebb fenntartások nélkül használják azokat – egyebek közt ez derül ki abból a reprezentatív, országos kutatásból, amely a Coca-Cola Magyarország megbízásából készült el.Ezt a kettősséget jelzi, hogy a magyar felnőtt fogyasztók egyharmada él abban a (tév)hitben, hogy az otthoni ételkészítés során nem használ élelmiszeripari adalékanyagokat, azaz lehetőleg távol tartja magát az aromáktól, ízfokozóktól, állományjavítóktól vagy térfogatnövelőktől. Ha viszont úgy tesszük fel a kérdést, hogy vanillincukrot, ételízesítőt vagy éppen sütőport szokott-e használni, az derül ki, hogy igen széles körben használatosak ezek az összetevők.Szemléletes példa minderre, hogy a fogyasztók közel 90 százaléka állítja szilárdan, hogy nem tesz térfogatnövelőt az otthoni sütés, főzés során a süteményekbe, ételekbe. Ehhez képest saját bevallása szerint sütőport (ami bizony egyfajta térfogatnövelő) 80 százalék használ több-kevesebb rendszerességgel. Hasonló a helyzet az ízfokozók terén is: a megkérdezettek közel 70 százaléka gondolja úgy, hogy az ételkészítés során nem veti be ezt az adalékanyagot, ezzel szemben több mint 60 százalék használ leveskockát, húspácot vagy ételízesítőt, márpedig ezek túlnyomó többsége ízfokozó hatású összetevőt is tartalmaz.